Egymás után veszi be a felkelők városait Kadhafi. Az ellenzék központjának számító Bengázitól márcsak néhány száz kilométer választja el a kormánypárti hadsereget. Eközben a demokrácia letéteményesének számító Nyugat szinte ölbetett kézzel nézi a népirtással felérő ostromokat. Bengázi bevétele visszavetheti az arab világban kibontakozó demokratizálódási folyamatot.
Kadhafi teljes gőzzel nyomul előre, hogy kiszorítsa a felkelőket eddigi fészkeikből. A magát hosszú ideig tartó Zavijánál a katonák azt a parancsot kapták, hogy bármilyen áron, de foglalják el a várost. Nos, az ár nem maradt ismeretlen: a líbiai polgárháború talán eddigi legkegyetlenebb mészárlása következett be.
Zavija „felszabadításával” Tripoli közvetlen fenyegetettsége megszűnt, Kadhafi újult erővel lendülhetett harcba, miközben az ellenzék reményei jelentősen csökkentek. A kormány a keleti fronton egymás után foglalja el az ellenzéki kézen levő városokat, miközben a felkelők menekülőre fogták. Kadhafi nyomulása felgyorsult. Március 10-én, csütörtökön már Bregát ostromolta, amely Bengázitól kevesebb, mint 200 kilométerre fekszik.
A felkelők kezében levő nyugati városokban közben fogynak a tartalékok, ott már csak rövid idő kérdése, és Kadhafi valószínűleg lecsap rájuk. A tudósításokból kitűnik: a kormány egyértelmű légifölénye mellett a szárazföldi erőknek is egyre kevésbé tudnak ellenállni az igen gyengén felszerelt, gyakorlatilag civil felkelők.
Mindaz, amit eközben a Nyugat művel, a malmozás és a bénázás keveréke. Össze-vissza nyilatkoznak, napokon belül önmaguknak ellentmondva, közben arról sem tudnak megállapodni, hogy mikor állapodjanak meg. Még az uniós olajimport leállításáról is egymással ellentétes hírek érkeztek az elmúlt napokban.
A népirtás megelőzését és a demokratikus ellenzék védelmét szolgáló minimális katonai lépés a repülési tilalom bevezetése lenne. Ám lehet, hogy már az is késő lenne, ha pénteken megszületne róla a megállapodás: mire életbe lépne, Bengázi elesne. Viszont a briteket kivéve sem az EU-nak, sem Amerikának újabban esze ágában sincs a repülési tilalom bevezetése. Ezzel gyakorlatilag zöld utat adtak a Zöld könyv szerzőjének saját népe kivégzésére. Franciaország nagykövetséget nyit Bengáziban, amikor Kadhafi már csak néhány napra van a város ostromától? Ugyan már, kérem!
Ha csak nem történik gyors és gyökeres változás a nyugati országok hozzáállásában, a líbiai forradalom most már bukásra van ítélve. Talán ha a szabad országok polgárai ráébrednek arra, hogy mi folyt eddig, mi folyik és még mi fog folyni Líbiában, akkor tömeges fellépéssel, tüntetésekkel vagy petíciókkal rákényszeríthetik országaik kormányát, hogy azonnal lépjen. Vajon meddig lehet nézni ölbe tett kézzel, a fotelben hátradőlve, hogy egy másik országban civilek ezreit, majd tízezreit végezteti ki egy többek által betegnek tartott diktátor?
Az arab világ és a Közel-Kelet többi országában hullámként terjed a demokráciát követelő mozgalom. Tunézia után Egyiptomban is győzött a forradalom, és Líbiában is már-már győzni látszott, mígnem a nyugati hatalmak hirtelen visszakozót fújtak, és Kadhafi napok alatt a forradalmi főváros közelébe jutott. Kérdés, hogy amennyiben az utóbbi elesik, és sok-sok ezer embert büntetlenül megölhetnek, vajon mi lesz a sorsa a többi országban épphogy csak kibontakozóban levő demokratikus mozgalmaknak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése